Mex nézte a lányt, akinek az utolsó szavaknál valami megváltozott a
hangjában. A pályaudvar felé fordult, szeme a siető embereket pásztázta, majd
visszanézett Aisára, akinek a tekintete nem hagyta el a célpontját, Mex
szemeit. Ugyanolyan komoly volt, mint eddig.
-
Mit kell tennem? – kérdezte. Nem adta jelét semmiféle győzelmi mámornak, hogy az
első csatát megnyerte. Magabiztosság volt a hangjában és tisztelet. Ez a
tisztelet meglepte Mexet. Az emberek általában imádták, ha egy kicsit is, de a
másik fölé kerekedhetnek. Ez a lány felől jövő tisztelet őszintén meglepő volt.
-
Mex, mutatok neked valakit. Csak úgy találomra. Fogalmazd, mit
látsz, ha ránézel!
-
Ennyi?
-
Igen, most csak ennyi – mosolyodott el Aisa.
A lány körülnézett.
-
A sorban áll egy középkorú nő. Nehezen jár, kezében
szatyrok, és egy kis kerekes szatyrot is húz maga után. Te kit látsz?
Fotó forrása: Töttös Márk
-
Egy vén szatyrot - szaladt ki Mex száján. Kicsit el is
röhögte magát.
-
Ennyi?
-
Ha egy ilyen embert látok, mindig arra gondolok, hogy
mennyire nyomorúságos dolog megöregedni – tette hozzá a fiú őszintén.
Aisa halványan elmosolyodott.
-
Rendben. Az a nő egy igazi Szívdobbantó, a legjobb, akit
ismerek, Szilvia. Nagyon melléfogtál. Látom, szereted leegyszerűsíteni a világot.
-
Nem sok tisztánlátás maradt a tarsolyodban. Rengeteg
munka vár ránk. Jól eltompítottad az ösztöneidet és a megfigyelőképességedet
azzal a sok cuccal, amit beszedtél, meg azzal a sok baromsággal, amit a
monitorokról rád öntöttek. Amíg újra találkozunk, figyeld az embereket és
nevezd meg, csak magadnak, hogy mit érzel a közelükben.– felelte Aisa.
-
Ez talán menni fog. – viccelődött a fiú.
-
És még valami. Az álmok segítenek dönteni. Csak figyeld
őket! Most hogy nem szedsz Yzefront, egyszerűbb lesz. Figyeld az álmaidat!
Újholdra tudni fogod, mit kell tenned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése