Mex nem tudta, mit is válaszoljon. Megdöbbent, az tény. Nem erre a
lányra számított. Furcsa egy csaj ez – gondolta, de nem akarta megkönnyíteni
Aisa dolgát. Kínlódjon csak ő is, végül is ha valaki itt önakaratán kívül lett
része ennek a baromságnak, az Mex és nem ez a fura kiscsaj.
Fotó forrása: Sarkadi-Szabó Emese
Aisa sokáig nem szólalt meg. Mex sem erőltette a beszélgetést. Az
utcasarok, ahol a lány játszott, úgy húszpercnyi sétára volt a pályaudvartól.
Aisa nem beszélt, a fiú számára mégis egyértelmű volt, hogy merre tartanak.
Némán, de összehangoltan haladtak a vonatok felé. Amikor odaértek, Aisa
keresett egy napos padot és leült. Mex mellé telepedett, és felhúzta a
kapucniját. „Na lássuk, milyen egy rém ciki dumálás a semmiről.” -
gondolta és flegmán a vonatokat borító monitoróriásokról a lányra nézett.
Aisa egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki zavarban van. Most teljesen katonás
volt, mintha valami parancsot teljesítene, nem vette magára Mex
nemtörődömségét.
- Ma semmi más dolgod nem lesz,
mint egy embert alaposan megnézni és elmondani, hogy mit látsz - mondta Aisa
komolyan. – Szeretném tudni, pontosan honnan is kell kezdenünk.
- Ez komoly? - kérdezte Mex
gúnyosan. – Ezért kár volt ez az egész felhajtás.
- Igen, komoly – szögezte le Aisa és Mex beszólását egyszerűen elengedte
a füle mellett.
Mex flegmán felnevetett és hátradőlt.
- Hát, kislány, ennél azért már biztosan volt érdekesebb munkád is… -
mondta szinte csak magának és kinyújtózott.
- Rendben, akkor viszont szedd össze magad! Nem vagyunk haverok, nem is
leszünk. Alfonz kiváló emberismerő és különleges tehetségű Szívdobbantó. Ha ő
valamiért lát benned fantáziát, akkor én azt tiszteletben tartom. Nem tudom, mi
oka lehetett, hogy egy ilyen beképzelt, flegma kölyköt megmentett, de rendben.
Reméljük, nem most hozta meg élete első rossz döntését. Csak a te időd véges.
Én – hangja csípett és kivárt - ráérek.
- Hogy érted, hogy véges az időm? – förmedt rá Mex.
- Úgy, ahogy mondom. Ha nem leszel képes hallatni a hangodat, a Hüllő, a
következő telihold idején újra szólítani fog, de akkor már nem lesz miről
tárgyalni. Az utolsó dobbanás egyszer, egyetlen egyszer téma. Arról lecsúsztál.
Már nem akar semmit tőled, nem ad semmit cserébe, csak el fog pusztítani. Ha
kicsit is kegyes hozzád, akkor álmodban teszi. Felvetted a gyűrűt, ezzel csupán
egy kis időt nyertél. Ha nem működsz velem együtt, csak egy szánalmas
préda leszel, akiről már akkor megfeledkezik, amikor beszippantja. A gyűrű az
ujjadon egy esély, amit kaptál, de senkit
nem lehet megmenteni akarata ellenére. Alfonz a legtöbbet adta, amit adhatott:
egy lehetőséget és egy kis időt, hogy a kezedbe vehesd az életed. Most két
világ közt vagy. A Hüllő nem bánthatott akkor és ott. Ennyi.
- Teszek magasról az egészre – válaszolta Mex flegmán-
Mex nem válaszolt. Farkasszemet nézett a lánnyal. Hosszan nézték
egymást, mint a támadásra készülő vadállatok.
- A végzeted mindig csak előre visz. Sosem visszafelé Mex. Vagy küzdesz,
vagy elbuksz, de nincs ácsorgás. Az élet nem tűri a pocsolyát. Nem látom benned
azt, amit Alfonz, de remélem, hogy akarsz küzdeni. Mindenki
képes küzdeni, de nem mindenki akar. A kérdés csak annyi, hogy akarsz-e. Nekem
az a dolgom, hogy melletted legyek, neked az, hogy dönts.
- Ugyan már!- nevetett fel Mex. – Sosem volt lehetőségem dönteni!
- Most van – jelentette ki a lány.
- Oké, tegyük fel, hogy beveszem ezt a marhaságot az újholdról, meg a
lejáró időmről. Mi a másik lehetőség? Mi van, ha élni akarok? – kérdezte a fiú.
- Rendben – mondta Aisa hangjában némi megkönnyebbüléssel.
- Ne örülj, csak kíváncsi vagyok.
- Ha a következő teliholdig képes vagy megtalálni a módját annak, hogy
elmond a történetedet, akkor megmenekülsz. Ha akár egyetlen emberi szív is
megdobban a történeted hallatán, élsz tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése