Miközben Mex Aisára
várt, a farkas járt a fejében. Most már igazán semmi
kedve nem maradt nyomorult élete megmentésére. Vesszen minden holdtölte, vagy
más istenverte baromság.
Meglepetésére a
lány nem egyedül érkezett, Alfonz is vele tartott.
-
Látom, nem mertél egyedül jönni – mondta gúnyosan. –
Üdvözlet az erősítésnek! Rengeteg ideje lehet, Alfonz, hogy még egy ilyen
reménytelen esetre is futja a drága idejéből, mint én.
-
Nem maradok sokáig veletek – felelte Alfonz tárgyilagosan.
Fotók forrása: Sarkadi-Szabó Emese, Töttös Márk
Ahogy Alfonz megérintette Aisa vállás, Mex észrevett
valamit a férfi kezén és hirtelen megragadta. Egy tetoválás volt, de mielőtt alaposabban szemügyre vehette
volna, a férfi visszarántotta a karját. Mintha valami szárny lett volna, de nem
madáré. Ismerősnek tűnt a kép, de ebből a szögből és ilyen rövid idő alatt
lehetetlen volt többet megtudni.
-
Csípi a tetkókat? Nem nagyon megy a cuccához, ugye tudja?
Alfonz egy
pillanatra kizökkent a magabiztos fellépésből, amivel indított.
Egyenesen Mex szemébe nézett és meglátott valamit, amitől látványosan megkönnyebbült.
-
Életben hagytad – jelentette ki sokkal barátságosabban.
-
Honnan veszi?
-
A szemed. A szemed él.
- Mitől élne jobban, mint eddig?
-
Reméltem, hogy nem ölöd meg - válaszolta az öreg.
-
Elegem van ebből a mindent tudó rizsából, amivel fáraszt. Mi
a francot jelent ez? Aisa, te meg minek asszisztálsz ehhez a beteges játékhoz?
Aisa nem felelt,
csak nézte a fiút. Alfonz folytatta.
-
A farkas te magad vagy. A félelmedet keltetted életre benne.
Ha megölöd a félelmeidet, elpusztítod saját magad. Ölni könnyebb, mint ölelni.
Sokkal egyszerűbb. Bátor vagy, Mex. Büszke vagyok rád.
Mex nem tudta, mit
válaszoljon. Meglepte, amit Alfonz mondott. Nem is annyira az, hogy az öreg
Szívdobbantó olvas a gondolataiban, azt már egészen megszokta. Az elmúlt napok
megmagyarázhatatlan eseményei kezdtek természetesek lenni számára. A
láthatatlan élet, a szürreális álmok, Aisa, már nem lepték meg. Alfonz viszont
megdicsérte. Azt mondta, büszke rá. Erre nem volt mit mondani. Nem azért, mert
nem értette a magyarázatot, hanem sokkal inkább azért, mert hosszú évek óta nem
mondta ezt neki senki. Szeretett volna valami frappánsat mondani, valahogy
visszavágni. Nem ment. Amikor megérkezett, mérges volt és szomorú és ezek az
érzések még nem távoztak a lelkéből. Jól esett volna belekötni valakibe. Az
mindig segít. Alfonz viszont nem támadott. Pont az ellenkezőjét tette és ezzel
mindent összezavart.
Az öreg nyugodt
hangon folytatta:
-
Elérted a fegyvert, meg akartad tenni, de akaratlanul
megmentetted őt. Úgy, hogy magad sem tudtad, hogy mit teszel. Jól döntöttél,
fiam.
Mex nem válaszolt.
Alfonz megfordult és elment. Aisa maradt és rámosolygott Mexre. Egy
fejbiccentéssel intett neki, hogy kövesse. Mex szó nélkül elindult. Teljesen
belefeledkezett a gondolataiba, amik, mint a forró nyári aszfalt, lustán
körbefolyták a fiút. Nem értett semmit, de ez most cseppet sem zavarta. Aisa
nem kezdeményezett semmiféle beszélgetést. Jó volt, hogy ott volt és kész. Jó
két órát bolyongtak a városban. Mex a társaságot és a csöndet is élvezte. Végre
Yzefron nélkül is csönd volt odabent. Bizonyos emberek hatása erősebb bármilyen
nyugatónál.
-
Nem kell kivárnod az Újholdat a döntéseddel – mondta Aisa.
– Még nekem sem kell beszámolnod róla. Csak hangosan ki kell mondanod, ugye
tudod?
Mex nem felelt,
csak bólintott.
-
Te is tudsz az álmaimról? – kérdezte a fiú.
- A lány nem válaszolt, csak finoman bólintott.
-
Tudod, Aisa, ezt az egészet nem én akartam.
-
Tudom – mondta a lány megértően.
-
Miért pont én?
-
Alfonzt kérdezd. Sokra tartom, de nem tudom, mit miért tesz.
-
Hány álom vár még? – kérdezte a fiú fáradtan.
-
Kettő. A második álmod egy útelágazás, a harmadik álmod a
megoldás. Tudod a megoldást. Tudni fogod, mi a történeted. Képes leszel
hallatni a hangod. Legalábbis nagyon remélem – mondta Aisa búcsúzóul – És ne
feledd! Holnap újhold.
-
Nem feledem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése