A Hüllő azonnal rá gondolt. Micsoda lúzer vagy. Micsoda lúzer. Nem szépített, ez a lemez
forgott a fejében szüntelenül. A dög lehunyta kifejezéstelen, ocsmány szemét,
hogy még erősebben tudjon koncentrálni. Többet
hiszel magadról, mint kéne. A fejéből szinte láthatóan hömpölyögtek a
hullámok, mint a vízbe dobott kavics, olyan pontos körökben eresztette rá a
világra megsemmisítő gondolatait. Mindenhol ott voltak. Mex bárhová is ment
volna, meghallotta volna őket. Nem volt menekvés. Pótolható vagy. Kezdett egy újabb mantrába. Csereszabatos. Mint egy
villanykörte. Becsavartak egy újat a helyedre. Ez volt az a mondat, aminek
minden szava fájt. A szó mart és pulzált, mint egy nyílt seb. A megsemmisítő jelen
idő pedig mintha egyenesen a szeme közé röhögött volna. Vagy. Most és mindörökké.
A Hüllő gúnyosan
gondolt erre a szóra. Lassan, kéjesen és gúnyosan nyújtotta el. A rohadék. Mex
feje majd’ szétrobbant. A Hüllő még szórakozott egy kicsit és hozzáfűzte: Felejthető barát vagy.
Ha egy ilyen mocsok
tudna gúnyosan felhorkantani a megvetéstől ocsmány jókedvében, most biztosan
megtenné. Felejthető barát vagy.
Felejthető barát vagy.
Mex leguggolt, a
fejét két keze közé fogta és hangosan üvöltött.
Hogy lehet kitépni
egy ilyen férget az élő agyból?
Egy kis Yzefron, kell egy kis Yzefron!!!!!! Mindene remegett. A
szívétől a legrövidebb haja száláig mindene.
A Hüllő nyújtózott
egyet. Élvezte a játékot. Mex ereiben úgy zubogott a vér, mint a városi
csatornákban özönvíz idején. Ezt nem
lehet ép ésszel kibírni. csak egy szem. Egy utolsó. Tényleg.
Szerencsére
megtalálta a dobozt a lány lakásában, amit vész esetére eldugott magának.
Megvárta a jóleső
hatást, lecsillapodott, a fájdalom tompult. Úgy ment ki a lakásból, hogy az
ajtót sem csukta be maga után.
Igazán kijárt
Mexnek kijárt pár óra nyugalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése