Mex reggel úgy döntött, megkeresi Alfonzot.
Tudta, hogy valahol megtalálja, ha azzal a céllal indul, hogy beszéljen
vele. Ezt már megtanulta. A Szívdobbantókat nem megbeszélt helyeken és
időpontokban lehet fellelni, egyszerűen addig kell menni, amíg beléjük nem
botlik az ember. A közben eltelt idő pedig pont elég a mondanivaló
tisztázására.
Mexnek, míg sétált, többször is mosolyogni támadt
kedve. A farkas szabad. A rács, amiről azt hitte, távol tartja a
szörnyetegeket, valójában a valódi világtól és a sárkányától tartotta távol.
Ujjaiban még mindig érezte a sárkány finom bőrének melegét. Mintha akkor és ott
minden sejtje hirtelen, egyszerre kezdett volna emlékezni. Mámorító érzés volt.
Amikor elindult, megszokásból fejébe készült húzta a kapucnit. Megállt,
félbehagyta a mozdulatot és leemelte a fejéről a fekete pajzsot.
Alfonz az utca túloldalán, egy padon ült és felé intett.
Mex leült mellé.
- Egyre jobban olvasol a sorok között – mondta elismerően, köszönés
helyett.
Mex büszkén a szemébe nézett. Alfonz nézte a szabad farkast és egy pár
másodpercre, mintha nem a fiút látta volna, mintha máshol és mással
lenne. Valamikor régen, egy valaha létezett másik világban.
Összeszedte magát és folytatta.
- Már látod, mitől védett meg az Yzefron.
- Miért nem mondja ezt el senki így? – kérdezte Mex némi felelősségre
vonással a hangjában.
- Ezt nem lehet elmondani. Erre mindenkinek magának kell rájönnie –
mondta az öreg szelíden.
- De az a fiú, ott az arénában… - ellenkezett Mex. – Sosem láttam még
hasonlót. Ennek nem szabadott volna megtörténnie – Az a szegény ördög a szemem
láttára halt meg.
- Neki is voltak jelei, amiket nem látott. Elhitte, hogy csak a harc a
túlélés záloga. Elhitte, hogy ha öl, megmenekül. Elfelejtette a sárkányát. Nem
ismerte fel. Pedig az nem támadott, de mint minden mészárlás, az övé sem tett
különbséget a valódi ellenség és az ártatlanok között. Ha láttad volna az egész
harcot, láthattad volna, hogy a sárkány nem akarta bántani. Próbált a közelébe
kerülni, hogy megmentse. Ha a gyilkolás démona egyszer elszabadul, nem válogat.
- Én is eltűnhettem volna, mint ő. Nyoma sem maradt – mondta Mex maga elé
nézve.
- Nagyon sokan tűntek el, Mex. Nagyon sokan. Valakinek emlékezni kell
rájuk, valakinek emlékeztetni kell rájuk. A fájdalom is emlékeztet. A maga
szörnyű módján, mégiscsak élteti azokat, akik hiányoznak. Az Yzefrontól kisüt a
nap. Először simogat, aztán éget, még az emlékét is elégeti a hiányzó
embereknek.
Mindketten némán ültek egy darabig. Mex sosem
gondolta, hogy az egyszerű napok mögött van bármi is, ami azokon túlmutat. Most
meg hetek óta egy olyan világ mutatott neki egyre többet magából, ami
láthatatlanul mindig ott volt mindenben. Alfonz, mintha megint valahol máshol
és máskor járt volna fejben.
- Alfonz, gondolkozott már azon, hogy nincsenek elegen? – kérdezte a fiú.
- Hogy érted?
- Hogy nincsenek elegen, maguk, Szívdobbantók. Szerintem össze kéne
fogniuk valakivel. –
- Kire gondolsz, fiam? Aki már egyszer ráérzett az Yzefron mámorára, nem
lép önként közénk. Emberöltőnként pedig nem sokra megyünk egy-egy megmentett, új jelölttel.
Az emberek pedig gyakran belekeserednek a saját életükbe. És tudod mit? Igazuk
van. Az a baj, hogy igazuk van.
- Hogyan? – csodálkozott Mex.
- Ahogy mondom, igazuk van. A megkeseredett embernél pontosabban senki nem
látja a világot. Reálisan mérik fel az esélyeiket, pontosan látják egy helyzet
fájdalmát, a fájdalom súlyát.
- De hiszen… - Mex egy szót sem értett. – Ha nekik van igazuk, akkor mi a
fenét akarnak a Szívdobbantók? Mi értelme ennek az egésznek?
- Tudod, fiú, a szív dobbanásáért nem az igazság tesz a legtöbbet, sem a
valóság. Ahhoz, hogy egy szív másoknak hallható módon is megdobbanjon, hogy
több szív egyszerre dobbanjon, a realitásnál sokkal több kell. Nézz csak körül!
Akik csak abban élnek, amit látnak, szerinted boldogok? Akiknek mindig igazuk
van, szerinted elégedettek? Minden szívdobbanás a képzelet, a fantázia
világából merít erőt. Erre képtelen a keserű ember. Ő beéri a valósággal. Ez
egy ördögi kör számára. Szinte lehetetlen vele bármit is kezdeni, mert mint
ahogy mondtam, igaza van.
Mex nem tudott mit hozzáfűzni.
- Holnap Aisa elvisz egy helyre, ahol egy nagyon befolyásos, igazán
megkeseredett emberrel találkozhatsz. Ismerd meg őt is. Ismerj meg minél
többféle embert. Csak akkor értheted meg őket, ha van róluk tapasztalatod. A
másodkézből szerzett információ, akármilyen pontos, már átment valakinek a
szűrőjén.
Mindketten felálltak. Alfonz most először kezet nyújtott Mexnek. A fiú
újra látta a tetoválást a tenyerén.
Tudom – villant be Mex agyába a felismerés. Farkasszemet néztek egy
udvariatlanul hosszú pillanatig.
Alfonz hirtelen zavarba jött és elkapta a kezét. Sietve távozott.
Mex szíve összeszorult a döbbenettől. Édesanyja sárkányszárnya,
milliószor látta gyerekkorában. Ez volt a férfi tenyerén is.
Alfonz és Mex anyja ugyanazt a tetoválást viselték.